A pulzoximéter egy igen hasznos gyógyászati segédeszköz

Szerző: Szabó Zoltán József

A véroxigénszint mérés nagyon fontos tényező számos kórképben. Minél súlyosabb a szív, a tüdő vagy a vérsejtek betegsége, annál kevesebb oxigén jut el a sejtekhez, ezért oxigénhiány alakulhat ki, aminek következtében jelentősen csökken pl. az energiatermelés. A szervezet fokozatosan egyre gyengébben és rosszabbul működik. Miután megtaláltuk az okot, nagyon fontos lehet a véroxigénszint mérése, vagyis a vér oxigénszállító képességének rendszeres ellenőrzése. A pulzoximéter egy igen hasznos gyógyászati segédeszköz, amire biztosan szükség lesz ilyen esetben.

Mi a pulzoximéter?

A pulzoximéter általánosan használt eszköz a klinikai gyakorlatban (pl. altatáskor, sebészi beavatkozások közben, szülésnél, vagy épp a tüdő oxigénfelvevő-képességének vizsgálatakor). Segítségével legfeljebb 3% hibával megmérhető az oxigenizált hemoglobin szaturációja, más szóval az oxigén telítettség az artériás vérben. A pulzoximéter roncsolás mentesen, és folyamatosan képes mérni. Az artériás oxigenizált hemoglobin szaturációjának mérésével diagnosztizálható az esetleges csökkent oxigénellátottság, orvosi kifejezéssel a hypoxemia. A pulzoximéter tehát alapvetően az oxigén hiány diagnosztizálását elősegítő mérőműszer. 

Az ember artériás véroxigén telítettségének egészséges érétke 95-99% közötti. Ez azt jelenti, hogy átlagosan a hemoglobin molekulák 97%-a szállít oxigént és 3%-a nem. A vénákban ez az érték mintegy 75%. Vérünk oxigén telítettsége születésünktől halálunkig igen lassan és keveset változik. Mindegy, hogy az ember alszik, vagy fut, csak a véredényeken átáramlott vér mennyisége változik, az oxigén szaturáció (telítettség) nem.

Az artériás vér valós oxigén telítettségét SaO2-vel jelöljük, ahol az „a” index a latin arteria-ra utal. A pulzoximéter az artériás véroxigén telítettséget méri. A pulzoximéter által mért artériás oxigén szaturáció az SpO2 érték, ahol a „p” betű utal a pulzoximéter által mért oxigén telítettség értékre. A mai pulzoximéter esetében a mérési hiba jellemzően kevesebb, mint 3%, vagyis a mért SpO2 érték 3%-nál kevesebb hibával közelíti a valós, SaO2 értéket. 

A pulzoximéter működése azon alapul, hogy a vér színe kémiai reakciók hatására változik, így az oxyhemoglobin mennyiségével együtt is: az oxigénben bővelkedő vér színe vörös, míg a kevés oxigént szállító véré barna. A készülék egy apró fényforrással és egy érzékelővel rendelkezik. A fényforrás vörös és infravörös fényt bocsát ki, mely áthatol azon a testrészen, amelyre az érzékelőt felhelyezzük (a kéz vagy láb egyik ujja vagy esetleg a fülcimpa). A fényforrással szembeni oldalon az érzékelő figyeli, hogy az ujj sejtjei és a bennük áramló vér mennyi fényt nyel el. Ebből meghatározza, hogy mennyi vörösvértest szállít oxigén molekulát. Ha minden vértest szállít oxigént, akkor az oxigénszaturáció (oxigén telítettség) 100%-os. Ha csak a fele szállít, akkor a készülék 50%-os értéket jelez.

Milyen pulzoximéterek vannak?

Formai szempontból többféle pulzoximéter létezik: ujjra csíptethető, kézi és asztali (klinikai). Mindegyikük azonos mérési módszert alkalmaz és közel azonos pontosságú véroxigénszint mérést biztosít. A drágább készülékeknek olyan többletfunkciói vannak, amelyek inkább csak orvosok számára jelentenek segítséget, otthoni használatban nincs jelentőségük, azaz otthonra általában nem feltétlenül érdemes klinikai készüléket venni – az ujjra csíptethető teljesen megfelelő. Ezek a készülékek már pulzust is mérnek (innen a pulzoximéter név), sőt, a drágábbak okostelefonnal és számítógéppel is összeköthetők, hogy egy orvos azonnal láthassa az adatokat. Ha Önnek csak ritkán van ilyen eszközre szüksége, elegendő a legolcsóbbat megvennie. Ha valamilyen statisztikára is szükség lehet, akkor az árfekvés szerinti közép- és felsőkategóriás pulzoximéter javasolt. Mindegyik készülékhez tartozik egy kis tok, hogy akár biciklizés közben, kirándulás alkalmával is magával vigye sérülésmentesen.

Kiknek lehet pulzoximéterre szükségük?

Véroxigénszint mérés javasolt: légzési nehézséggel küzdők számára (krónikus bronchitis, obstruktív tüdőbetegség, asztma (a rohamok alatt), allergia (a rohamok alatt), tüdődaganat stb.), szívbetegségben szenvedők számára (szívelégtelenség, kardiomiopátia, szívizom gyulladás, pitvarfibrilláció, rohamokban jelentkező ritmuszavar stb.), a vörösvértestek betegségében szenvedők számára (vörösvértestek alacsony száma vagy működési zavara, a hemoglobin probléma).